Fregoli szindróma
avagy nem a ruha teszi az embert
méretarányos érzelem-show
Felöltözünk. Talán átváltozóművészek vagyunk? Pedig néha nagyon nem szeretnénk azok lenni. Csakhogy nem mindig vagyunk a magunk urai. „Ha az életéhség uralkodik fölöttem, azt kell tennem, amire a vak ösztön utasít, loholnom kell és kapkodnom, mert egyetlen pillanatban sokfélét követel, meg kell zavarodnom, mindig a vágyak és a kívánságok és a szenvedélyek, mindig sietni, nehogy valamit elmulasszak, gyűjteni, aggódni, félteni, félni, éhezni, szomjazni, célok és hatalom és vagyon és becsvágy és jólét és kényelem után, amit saját ösztönöm felfal.”
Felöltözünk. Magunkra húzunk minden elképzelhető réteget, egyiket a másik után, míg már ki sem látunk belőle.Felöltözünk. Mindannyian átváltozóművészek vagyunk. Blöffölünk – vagy már azt sem tudjuk, blöffölünk-e. Vetkőzzük le? Válasszunk réteget? Levetkőzzünk?
A fregoli szindrómás beteg azt hiszi, hogy különböző emberek igazából egyetlen, folyamatosan átváltozó személy. A betegség Leopoldo Fregoli olasz átváltozóművészről kapta nevét.
Alkotók: Réti Anna, Claudio Stellato, Amos Ben Tal, Újvári Milán
Előadók: Újvári Milán, Réti Anna
Zeneszerző: Amos Ben Tal
Dramaturgiai munkatárs: Hudi László, Szőke Sándor
Jelmez: az alkotók és Szűcs Edit
Tér: Rácz Dóra
Fény: Pete Orsolya
Grafika: Rácz Nóra
Technikus: Pelle Zoltán
Fotó: Bozsits József, Molnár Edvárd, Milena Twiehaus
A dalszöveg Ferencz Győző Fraktál-tudat című versének felhasználásával készült.
Bemutató: 2009. Szeptember. 8. Trafó K.M.H.
Kritika:
„…Réti Annának igaza volt, amikor a címben fonákra fordította a szállóigét. A színpadon hegynyi ruha halom. Belevetődnek. Kibúnak belőle. Átcsoportosítják. Belekeverednek. Megvívnak egy-egy ruhadarabért, kabátért, nadrágért, lemberdzsekért. Kapucniba rejtőznek el. Nem a felvett jelmez virítja ki személyiségük más és más színét, hanem belső mozgásuk változtatja át a talált holmi karakterét. Egymást kizáró színeket hívnak elő magukból. Erőszakosak. Odaadóak. Félnek egymástól. Megnyugvást keresnek. Remek partnereik a másodkézből talált használt ruhák. Csupa groteszk ötlet, kristálytisztán kivitelezett mozdulatsor folytonos átalakulásuk, személyiségcsereberéjük, míg csak mindketten alsóneműre nem tépik egymást. Akkor kiragyogva rátalálnak párjukra. Boldogan megnyugszanak…”
NOL.hu – Molnár Gál Péter
„…Réti Anna előadására lefordítva mindezt: az alkotó két lélek önmagához és egymáshoz vezető útjának nehézségeiről vall. Álruhát (lelki álruhát) visel az egyik, mert hamisan sejt valakit a másik mögött, játszik a másik, mert nem hisz az egyiknek, hiszen sejti, hogy játszik. Ehhez hasonló követhetetlen kavarodást okozhat, ha a lélek levetett szerepek után kutat a világ óriási turkálójában…. …Egyáltalán nem biztos az sem, hogy a gönceikből levedlett, és a játéktérből távozó két táncos önmagára talált, inkább az útra, ami valószínűleg további előadásokon keresztül vezet majd el Réti Annához….”
Táncélet.hu – Halász Glória
Támogatók: Jardin d’Europe, Műhely Alapítvány, NKA, Flórián Műhely, Új Előadóművészeti Egyesület, Artus.
A projekt Európai Unió Kultúra Programjának támogatásával valósult meg.
Külön köszönet: László Bence, Hudi László, Szőke Sándor, Réti Péter, Talló Gergő, Juhász Kristóf, Thomas Cooper, Simányi Zsuzsanna.
